Bányászati múzeum

BÁNYÁSZATI MÚZEUM BÓDVAVENDÉGIBEN

Projekt a bányászat bemutatására

2020. február 1-jén indult az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program Kisprojekt Alapjának 2. pályázati felhívása által finanszírozott MINE – Bányászati bemutató és tematikus programok a határ két oldalán című projekt (projektszám: FMP-E/1901/1.1/004).

A projekt fő célja a szlovák-magyar határtérség kulturális örökségének megőrzése, védelme és turisztikai célú fejlesztése, ezáltal hozzájárulva a határterület vonzerejének fokozásához és a látogatószám növeléséhez.

Az ipari örökség a kulturális örökség része, amely magában foglalja mind a ránk maradt történelmi emlékeket, mind a jelenleg is működő ipari egységeket, gépeket, szellemi örökséget. Az örökség-turizmus iránti kereslet napjainkban növekvő tendenciát mutat. A projektben résztvevő települések kultúrájának szerves részét képezi az ipari örökség, ezen belül is a bányászat: Bükkábrányban lignitet, Bódvavendégiben mészkövet bányásznak. A projekt célja ennek közérthető bemutatása a nagyközönség számára kiállításokon és közös programokon keresztül (pl.: tárlatvezetés, bányatúra, előadások, játékos vetélkedők, kézműves program, ügyességi játékok stb.). A projektben a következő eredmények jönnek létre: egy szabadtéri kiállítópark Bükkábrányban és egy kiállítóház Bódvavendégiben, amely bemutatja a résztvevő települések bányászati örökségét; 1-1 tematikus információs nap a határ mindkét oldalán, illetve 1-1 szakmai konferencia a beruházás átadásával egybekötve. A bükkábrányi eseményekről itt tájékozódhatnak:

http://www.hivatal.bukkabrany.hu/index.php/onkormanyzat/palyazatok/mine-projekt

A projekt eredményei tematikusan kapcsolhatók a projektben résztvevő területek egyéb látnivalóihoz is, így a multiplikátor hatás biztosított: a Bükkalja, a Bükk és a Szlovák-karszt egyedülálló természeti kincsekkel, flórával és faunával, illetve egyéb ipari örökségi helyszínekkel is rendelkezik. A települések történetének szerves részeként létező bányahagyományok bemutatása és összekapcsolása a jelenkori technológiákkal helyi közösségszervező erő lehet, és öko-turisztikai innováció kiindulópontjaként is működtethető a továbbiakban.

Bódvavendégi utcája a katolikus templom tornyából fotózva a 40-es években. Az Alsó-hegyen már fejtik a követ. (Veres József felvétele)

A vendégi bánya története a kezdetektől 1945-ig

„Valahogy 1903-ban vagy 1904-ben sok szó esett a faluban valami kőbányáról, mészégetőről. A szóbeszédből aztán valóság lett. Valakik kibérelték a gazdáktól a hegyoldalt, vettek földet a Pusztaszőlőben a hegy alatt. Kezdték építeni a nagy kemencét és a többit.”

Ekképp ír a kőfejtő kezdeteiről Béres Gábor (1898–1981) katolikus plébános, a település szülötte, a Falum című kötetében 1960-ban, amelyben egy fejezetet a kőfejtőnek is szentelt A telep címmel. Ő telepnek, olykor bányának nevezi a mészkőfejtőt, de abban az időben mésztelepnek, (mész)kőbányának is hívták, manapság bányaként emlegetik. (Kovács, 2014)

Idézzünk tovább írásából!

 „Hol is van az a bánya? Hol? Megmutatja magát, csak rá kell nézni a hegyoldalra. Ott van az oldalban az a nagy szakadék, az a bánya, abban lőnek. Ott van egy kicsit keletre a Kecske-vár alatt, szemben a faluval, az állomás megett.
A vasút is elágazik oda.
A bánya alatt van két nagy kemence, azok alatt meg a többi épület.”
(Béres, 1960, 2017)

Vendégi látképe, háttérben a bányával. (Veres József felvétele)

A bányát tehát a faluval szemben húzódó Alsó-hegybe vájták, az első csákányvágást a 20. század elején ejtették.  A helybéliek a Hegy orrának vagy farkának nevezik azt a helyet, ahol a fejtést megkezdték és ma már a Kecske-várig jutottak vele. A Kecske-vár az Alsó-hegy végének a legmagasabb pontja, amely a kőbányától balra látható, a Pusztaszőlő felett. A szlovák–magyar országhatár is itt húzódik. A Kecske-vár neve kapcsolatban állhat a valamikori kecsketartással, az viszont biztos, hogy a két háború között magaslati pont lévén katonai védelmi megfigyelőállás épült rajta.  (Kovács, 2014)

A határőr épület mögött még nem látszik a fejtés. A kőbánya kiterjedése ekkor még nem volt olyan jelentős. (Veres József felvétele)

Béres Gábor plébános a bányatelep helyének leírásakor állomást is említ: ez az egykori vasútállomás. A Bódva-völgyi vasutat 1896-ban építették ki, amely Sajóecsegtől Tornáig 75 kilométer hosszan kanyargott. A visszaemlékezések szerint nagy forgalmat bonyolított le, hiszen például a kőbányába a mészégetéshez szükséges fát is a vasút segítségével szállították Tornaszentjakabról. 1900-ban Bódvavendéginek Hidvégardóval közös vasútállomása épült, de az első világháború idején lerombolták. 1921-ben a magyar állam újjáépítette ugyan, ma mégsem látható, mert 2009 júliusában elbontották, mert funkcióját vesztette. A síneket már évekkel korábban felszedték, hiszen Trianon óta a Bódva-völgyi vonalon a vonat már csak Tornanádaskáig közlekedett-közlekedik, a bódvavendégi állomásig már nem engedték, ezáltal a Magyarországhoz tartozó Hidvégardó is vasút nélkül maradt. (Kovács, 2014)

A vasút elágazott a bánya felé is, hiszen a kitermelt anyagot el kellett szállítani. Az elágazás jól látható néhány korabeli felvételen, amelyet Veres József (1903–1988) mérnök-tanár, szintén a falu szülötte készített a 40-es években.

Látható, hogy a vasút elkanyarodik a bánya felé. (Veres József felvétele)

1880

A szlovákiai Új Szó napilap Vasárnap mellékletének 1981. augusztusi számában megjelent egy cikk Kövek és emberek címmel, amelyet Fecsó Pál tornai újságíró, költő írt. Ebből az derül ki, hogy „a bányában az 1880-as években indult meg osztrák pénzemberek kezdeményezésére a mészkő termelése és a mészégetés. Kiváló minőségű meszet égettek, amit nemcsak az építkezéseknél, az iparban, hanem a gyógyszergyártásban is felhasználtak.” (Fecsó, 1981)

Ezen a képen a falu közepéről nézve már jól kivehető a bánya. (Veres József felvétele)

1896

A cikkben  említett 1880-as évszámra vonatkozóan nem találtunk semmiféle adatot. Az általunk fellelt legkorábbi dátum a bánya említésével kapcsolatban 1896, amikor megjelent Borovszky Samu: Abauj-torna vármegye monográfiája. Ebben Bódva-Vendégivel kapcsolatosan említést tesz a bányáról, mint Koós József zsarnói nagybirtokosnak a régi Torna-vármegye volt alispánjának márványbányájáról, ahol szép vörös-szürke márványt fejtenek. Koós József birtokához tartozott még a zsarnói fekete márványbánya és a homokbánya is, melynek homokját a dernői és meczenzéfi vasöntők használták. (Borovszky, 1896)

Ellenben ha belegondolunk abba, hogy a monográfia megjelenése előtti pár évben a bánya már biztosan működhetett, akkor az első említett évszám, 1880 és a monográfia megjelenési évszáma, 1896 között 16 év telt el. Elképzelhető, hogy Koós József nagybirtokos kezdetleges mészkő telepe az osztrák pénzemberek, vagyis a befektetők révén a századfordulóra már fokozott kitermelést tudott  felmutatni. Ezt a feltételezést bizonyítják a korabeli újsághirdetések is.

1904

Mielőtt az újságokban tallóznánk, még vegyük figyelembe, hogy 1904 februárjában könyv formájában megjelent Budapesten egy nagyszabású vállalkozás, A Magyar Korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése, amelyben Vendégivel kapcsolatban az áll, hogy „községi kőbánya, melyet egy pesti czég bérel a községtől a Hosszúhegy farkán.” (Dr. Schafarzik, 1904)

Hirdetés a Nyirvidék 1909-es számában. Balázs Éva gyűjteményéből

1909

Nézzük tehát a hirdetéseket! A Nyirvidék nevű lap 1909. december 19-i számában olvashatjuk a következő rövid hirdetést: „Szállítanak kiváló minőségű Bódvavendégi fehér fali meszet jutányos ár mellett bármely vasuti állomásra. Árajánlattal szolgálunk. Felső Magyarországi Mészművek Schönfeld Lipót és Társa betétitársaság Pásztó, (Hevesm).” (Nyirvidék, 1909)

1910

Egy tájékoztató levélből, amelyet a Szlovák Gipsz- és Mészgyár á.v. tornai leányvállalatának igazgatója, a mecenzéfi Böhmer írt 1951. március 15-én a kassai központi igazgatóságnak,  kiderül, hogy a kőbányát 1910-ben nyitották meg, és ekkor adták át rendeltetésének a régi kemencét is, amelyet olasz építők építettek. A bányaüzem a Tornai Bank tulajdona volt, amikor Torna még járási székhelyként működött. (Böhmer, 1951) 

S hogy kiváló minőségű, kő- és pormentes meszet állítottak elő a bányában, szintén a korabeli sajtóban szereplő hirdetések bizonyítják: a Miskolci Naplóban 1909-ből vagy a Vállalkozók és iparosok lapjában 1910-ből olvasható a következő hirdetés:
„Ajánlunk bódvavendégi kiváló minőségű fehér fali meszet jutányos árban. Ár­ajánlattal szolgálunk. Felsőmagyarországi Mészművek Schönfeld Lipót és Társa betéti társaság.”

1911

A bányát ebben az időben Bódvavölgyi Mésztelepnek hívták. Üzembe helyezték  a mellékvágányt, hogy a bánya termékeit, a darabos mészkövet és a kavicsot szállíthassák. A fék siklót a kaviccsal közvetlenül a kőbányából töltötték meg, ahol kézzel fejtettek. (Böhmer, 1951)

1914

A következő évszámunk az Eger nevű újság 1914-es számához kötődik, amelyben egy rövidhír szerepel csődeljárásról: „Csőd. Az egri kir. törvényszék a Felső-magyarországi mészművek, Schönfeld Lipót és társai ellen a csődöt megnyitotta. Csődbiztos Bálint Sándor dr. kir. törvényszéki jegyző, helyettese Hoffman János kir. törvényszéki bíró. Tömeggondnok Moravitz Zoltán dr. Pásztói ügyvéd, helyettese Lázár Bertalan dr. Egri ügyvéd. Bejelentési határidő április hó 10.” (Eger, 1914)
Tehát itt már azt látjuk, hogy csődbe ment Schönfeld Lipót és Társa mészkőbányája. Tekintve, hogy a hír 1914. márciusából való, nem az első világháború számlájára írható a csőd.

Néhány bányatörténeti adatot Slaninka Pál (1927–2010) igazgató-tanító krónikájából is szerezhetünk. (Slaninka 1963-tól 1971-ig, nyolc éven át tanított a faluban, visszaemlékezéseit 1999-ben rögzítette. A krónika elveszett, viszont id. Szilasi István olvasta és visszaemlékezése alapján tudjuk a következőket). Slaninka feljegyzése szerint régen a Pusztaszőlőben legeltették a csordát, s a jelenlegi bánya fölött jártak át az állatok a legelőre. Slaninka szerint a bányát az 1910-es években nyitották meg, bár már korábban is fejtettek ott mészkövet, hiszen láthattuk, hogy Borovszky monográfiájában (1896) vagy az 1904-es kiadványban (A Magyar Korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése) is találtunk leírást a vendégi bányáról.  Slaninka úgy tudja, a mészégető az I. világháború alatt összedőlt.

1920

A következő évszám 1920: a trianoni döntés értelmében Bódvavendégit is elcsatolták Magyarországtól, így feltételezhető, hogy addig, amíg a viszonyok úgy ahogy nem normalizálódtak, a bánya működése is leállt. Ezt Slaninka Pál krónikája is alátámasztja, aki azt írja, hogy 1922-ben kezdték meg a helyreállítást és az üzemeltetést. 1925-ben a régi mellé egy új kemencét építettek és éveken keresztül csak ez utóbbi működött. (Slaninka, 1999)
Böhmer egykori üzemvezető is arról ír, hogy az első világháborúban a bánya annyira megsérült, hogy 1922-ig üzemképtelen volt, ráadásul az addig hitelt nyújtó Tornai Bankot is likvidálták. (Böhmer, 1951)

1922

A bányát a pelsőci mészkőbánya tulajdonosai, Reiter és Hegedüs vásárolták meg. (Böhmer, 1951)

Az 1920-as trianoni döntés után a magyar-szlovák államhatár mellett felépült a határőr épület, mögötte a hegy oldalában már kivehető a kőfejtő. (Veres József felvétele)

1923

Reiter és Hegedüs eladták a bányát a kassai Freimann fivéreknek, akik új alapokra helyezték a telep működését. Tornai Mész- és Faipari Vállalat mint Szövetkezet nevet adták neki (Böhmer, 1951).  A háborúban megsérült kemencét csak 1936-ban állították helyre. Egyébként erről a két kemencéről tesz említést Béres Gábor is A telep című írásában: „A bánya alatt van két nagy kemence, azok alatt meg a többi épület.” (Béres, 1960, 2017) Nem helytálló, hogy Slaninka szerint 1926-ban adták volna bérbe Freimannak a bányát, mert például a Vármegyei Szociográfiák szerint is 1923-ban történt a bérbeadás. Az említett mű a következőket írja az új tulajdonosról: „Freimann Jenő Vállalati igazgató, Kassa. Született 1890-ben Abaujszántón. Kereskedelmi iskolát végzett Kassán. A világháborúban tűzvonalban küzdött, hadnagyi rangban szerelt le. Bronz vitézi érem és a Kcsk. Tulajdonosa. 1923 óta a Tornai Mészművek igazgatója. A cseh megszállás alatt magyar munkásokat foglalkoztatott.” (Csíkvári, 1939)

1927

Német építők megépítették a második, Dannenberg rendszerű aknás kemencét (Böhmer, 1951)

1928

Felépült 5 további melléképület a már meglévő háromhoz, amelyeket még a Tornai Bank épített (finanszírozott). Ettől az időtől fogva a vállalati melléképületek száma már nem változott (legalábbis 1951-ig, a forrásul szolgáló levél keltéig). A Freimann fivérek központi irodája Kassán volt, és a teleppel telefonos összeköttetésben álltak. (Böhmer, 1951)

1930

Üzembe helyezték az őrlőt, a műhelyt és a gázmotor épületét. Ez a motor hajtotta az elektromos áram bevezetéséig (1953) az őrlőt és az áramfejlesztőt. (Böhmer, 1951)

1938

Az első bécsi döntés értelmében Bódvavendégi és környéke visszakerül Magyarországhoz.

1939

A Vármegyei Szociográfiák 1939-ben megjelent kötetének Abaúj-Torna vármegyére vonatkozó részében a szerzők megemlítik, hogy „A márványbányászat, a faragás központja Zsarnó, ahol fekete márványt bányásznak. Zsarnón öntödei homok is előfordul, amelyet a dernői és mecenzéfi vasöntődék használnak fel. Bódvavendégiben vörös és szürke márványt, Horvátiban szürke márványt bányásznak.” (Csíkvári, 1939) A könyv településeket részletező részében Bódvavendéginél azt írják, hogy „Gyári üzeme: 2 mészégetőtelep.”

A telep (Veres József felvétele)

1945

A második világháborúban annyira megsérült a bánya, hogy másfél évre, 1944. szeptember 20-tól 1946. márciusáig leállt. (Böhmer, 1951)

Itt most lépjünk vissza pár évtizedet az időben. Spisák József egykori bányavezető majd 50 évnyi telepi munkája az 1930-as években kezdődött és a 80-as években fejeződött be. Az ő élete mintegy hidat képez a háború előtti és utáni idők fölött. Negyvenhét esztendőt töltött a telepen megjárva a szamárlétra minden fokozatát. „1934. július el­sején, a nyolcosztályos népiskola elvégzése után lépett mun­kába a vendégi kőbányába Spisák József, s ez év július elsején vett búcsút munkahelyétől, munkatársaitól. Ti­zennégy éves korában kezdte el a nem éppen serdülő gye­rekeknek való munkát, és túl a hatvanon vett búcsút az agyon­faragott hegytől” – írta riportjában Fecsó Pál Spisák Józsefről. (Fecsó, 1981)

A két mészkemence régi, szénfelvonó hídjával. (Heinrich Sándor felvétele)

A cikkből kiderül, hogy 1930-tól Spisák József apja is már a bányában dolgozott, aki segített a fiának munkát találni a telepen. Előbb kifutógyerekként kezdte, végül 1961-től az üzem vezetője lett. A 47 év alatt hat „gazdája” volt. „Nagyon sokszor én hoztam Kas­sáról a munkások fizetését bi­ciklin – mondta Spisák József. Kikísértek a város végé­re, vállon veregettek, s aztán „hajts gyerek, meg ne állj ha­záig!“ Nem voltak ezek bizton­ságos kerékpártúrák, de virtus is volt. Egy-egy út után büsz­keség töltött el.” –  nyilatkozta a riportban.

Kőrakodás (Heinrich Sándor felvétele)
Kőrakodás (Heinrich Sándor felvétele)

Ahogy erősöd­ött, úgy változott a munkája is. Két évig a bányában dolgoz­ott. A gépesítés előtt a munkaeszközük mindössze a stanga és a tízkilós kalapács volt. Há­rom műszakban törték a követ és csillékkel tolták a kemen­cékhez. Egy csillénél két ember dolgozott, kettejüknek volt egy karbidlámpájuk. E mellett a „szentjánosbogár“ mellett kel­lett a téli éjszakákban is dol­gozni. „Ezután a kemencékhez kerültem fűtőnek. Tizenöt éven keresztül dolgoztam együtt édesapámmal” –  folytatta az interjúban élete elbeszélését Spisák József. Azt is elárulta, hogy a bánya dolgozói­nak nagy része vagy kommunis­ta volt, vagy szimpatizált az eszmével.

Veres József
Veres József

Veres József, a bódvavendégi származású kassai pedagógus, aki az 1930-40-es években többszáz felvételt készített, számos fotón megörökítette a bányaüzemet és az ott dolgozókat is. Ezek a felvételek érdekes üzemtörténeti és kultúrtörténeti emlékeknek számítanak, s a bányatörténeti kiállításunk fontos alapját képezik, amelyekre építeni tudunk. (Bodnár-Sári, 2019)

A telep a gépesítés előtt (Veres József felvétele)

Mi van a hegyben?

A mészkövek sorozatát területünkön a legnagyobb felületi elterjedést mutató szürke, tömött mész tetőzi be. Lassan, fokozatosan megy át a kagylómész a felső triász kori mészbe. Ez borítja a Szilicei-fennsíkot és innen két irányban a Felső-hegyet és Alsó-hegyet betetőzve terjed kelet felé. E mészkő a völgyek felé meredeken aláhanyatló lejtők által van határolva, míg teteje a vízszintes síkot nagyon megközelítő lapot mutat, melyet alacsony halmok, horpadások és dolinák tesznek változatossá. (Csíkvári, 1939)

Területünket a legnagyobb felületi elterjedést mutató szürke, tömött mész fedi le. Forrás: internet

1904 februárjában könyv formájában megjelent Budapesten egy nagyszabású vállalkozás, A Magyar Korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése, amelynek térképmelléklete is volt. A munkával Dr. Schafarzik Ferenc m. k. bányatanácsos, főgeológus lett megbízva. A kiadvány bevezetőjében arról tájékoztatja az olvasót, miként sikerült megvalósítani a nagy vállalkozást: „A hazai kőbányák szövegben és térképen való szakszerű megismertetését Böckh János, miniszteri tanácsos úr, a m. kir. földtani intézet igazgatójának javaslatára még 1895-ben Tolnay Festetits Andor Gróf, volt földmívelésügyi miniszter úr Ö Excellencziája tűzte ki egyik feladatává a m. kir. földtani intézetnek. Az e munka megírásához szükséges kőzetanyagokat Ö Excellencziájának rendeletére a megyei közigazgatási hivatalok szerezték be és küldötték fel a földtani intézetnek mindazon adatok kiséretében, a melyeknek ismerete az érdekelt szakközönségre nézve fontosnak látszott. Ezek az adatok a következő kérdésekre felelnek meg: 1. A bányatulajdonos, esetleg a bérlő neve, lakása és a bánya megnyitásának éve? 2. A bánya helyének pontos leírása, annak a községtőli távolsága és fekvése a világtáj megnevezésével? 3. A termelt kövek átlagos és maximális nagysága, valamint az átlagos évi termelés mennyisége? 4. Nyers vagy faragott állapotban és miféle czélokra használtatott a bánya kőzete eddigelé? Ezen az úton az ország minden részéből több száz ládával érkezett Budapestre a kőzetanyag, a melynek hitelességét a minden egyes darabon rajta volt hivatalos községi pecsét bizonyította. Ennek a rendkívül gazdag s azelőtt soha ily nagy számban egybe nem gyűjtött hazai kőzetanyagnak petrografiai szempontból való meghatározásával intézetünk mélyen tisztelt igazgatója alulírottat kegyeskedett megbízni, (…)” (Dr. Schafarzik, 1904)

Az átfogó munka két részből állt. Az első rész kizárólag csak a Magyar Korona országainak kőbányáiban található kőzetek rövid petrografiai jellemzését tartalmazta, a második rész betűrendben a Magyar Korona országainak területén létező kőbányákat sorolta fel.

Az első, Általános rész, különös tekintettel a magyar kőbányákban található kőzettani viszonyokra című fejezetben a Bódvavendégi kőbányában is fellelhető tömött mészkő petrográfiai leírása teljes terjedelmében a következő:

„TÖMÖTT MÉSZKŐ. Ide tartoznak főleg a paleozoos és mezozoos korú fehér, színes vagy tarka mészkövek, melyek szabad szemmel tömött, ritkábban finoman szemcsés szövetűeknek látszanak. Megjegyzendő azonban, hogy a puszta szemmel tömöttnek mondott mészkövek, nagyobb nagyítás mellett, mikroszkóppal tekintve mindig kivétel nélkül szemcséseknek bizonyulnak. A mészkő törése egyenes vagy laposan kagylós; felaprítás közben pedig rideg anyagúnak bizonyul, a miért is kalapácsütésre szilánkosan pattogzik. Legtöbbször homogén alkotásnak az ide tartozó mészkövek, de sokszor akadunk konglomerátos vagy brecsciás szövetűekre is. Keménysége és tömöttsége ugyanolyan, mint a márványé, s vegyi összetételére nézve hasonlóképen mészkarbonát, mely a tisztább fajtájúaknál 99%-ra is szokott rúgni (pilisi megalodon-mész, sümegi krétamészkő stb.), a miért is ezek higított sósavban majdnem maradék nélkül feloldódnak. Legtöbbször azonban kevés vasoxidul tartalmú agyag is keveredik a mészkő anyagjához (kivált a tengeri eredetűekben), mely azután az oldódva málló mészkőfelületen mint oldhatatlan rész kiszabadul. Levegőn a vasoxidul oxiddá alakul át, a finom agyagpor pedig idővel felhalmozódik s végre azt az ismert, élénk vörös színű agyagot (a terra rossá-t) szolgáltatja, mely minden mészkő felett többé-kevésbé vastag leplet képez. Ez a vörös föld még a legfehérebbnek látszó mészkövekből is képződhetik (Pilis stb.) Ha sok valamely mészkőben az agyag, akkor márgás mészkőnek, ha pedig túlsúlyban jelenik meg, akkor már mészmárgának mondjuk az illető kőzetet. Ez utóbbiak a mészkőnél természetesen kisebb keménységűek; reájuk lehelve agyagszagot érzünk. A tömött mészkőnek egyéb járulékos elegyrészei több-kevesebb dolomit (dolomitos mészkő), továbbá a kvarcz, mely homokszemek alakjában szokott behintve lenni. Ezt a mészkő felületének higított sósavval való étetése útján könnyen kimutathatjuk. A hozzá kevert homok mennyisége szerint kvarczszemes mészkövet, homokos mészkövet és meszes homokkövet különböztethetünk meg, mely utóbbi változat azonban czélszerűbben már a homokkő körébe sorozható. Az egykori mészüledékbe azonban nem csak kvarcz, hanem az alaphegységnek egyéb oldhatatlan ásványa és kőzettörmeléke is kerülhetett bele, mire Brassó megyében a tatrangi és zajzoni fillittörmelékkel telt krétameszek jó példát nyújtanak. Genetikailag más szempontok alá esnek, mert utólagos képződmények a tömött mészkövekben oly gyakran mutatkozó fehér mészpáterek, vagy kvarczcsíkok és erek. Előbbiek emelik a kőzet érdekességét (Kolos-Hradistye), utóbbiak pedig csak rontják a minőségét. Karbonszemcsék szürkére, sőt feketére festik a mészkövet, bitumen pedig barnára vagy barnás feketére. Megkarczolva, vagy kalapácscsal formatizálva bitumenszagot terjesztenek. Kár, hogy az utóbbiak színe a napfényen nem tartós. Vasoxid vörösre, vasoxidhidrat ellenben sárgára vagy barnára festi a meszet stb.

Végül megemlítendő, hogy a legtöbb mészkőben, mint egykori tengeri üledékben a mindenkori tengerek szerves lényeinek kemény testrészei is kimutathatók. Ezek a kövületek vagy fosszíliák. Lehetnek ezek nagyok vagy kicsinyek, korallok, csigahéjjak vagy foramnifera-vázak, de előfordulásuk a mészkövekben oly gyakori, hogy már Plinius kimondotta volt, hogy Omnis calx e vivo. Sokszor az atmoszferiliáktól megmart, tehát a természetesen kimállott mészkőfelületnek tanulmányozása vezet bennünket rá, hogy e szerves zárványokat észrevegyük. Némely mészkő annyira tele van csiga és kagylóhéjakkal, hogy csigás mészkőről szólhatunk (lumachel). Egyike a legérdekesebbeknek az effajta színes márványainknak Torda-Aranyos vármegyében a Szt. László község határában (sajnos csak kisebb darabokban) előforduló hippuritos mészkő. A feltétlenül üledékes eredetű mészkő padokat szokott formálni, a miért is fejtése, ha csak gyűrődés és vetődések által nagyon összetöredezve nincsen, háládatos szokott lenni. Szép síklapokat fejthetni Piszkén, Aninán, Kapriorán stb. Sokszor azonban e padok összeforrottak s a rétegezés elmosódott, s ekkor már bajos jó műköveket fejteni; ilyenek az esztergom-budavidéki megalodon-mészkövek átalában. Ezeket inkább csak mészégetésre használják. Minthogy a tömött mészkő szintén a 3. keménységi fokozatnak felel meg, úgy, mint maga az igazi márvány, hasonlóképen elég könnyen vágható és jól fényezhető. A kőiparban az összes tömött és színes mészköveket, ha egyszersmind jól fényezhetők, szintén márványoknak szokás nevezni. Díszkövekké nem csiszolhatók a márgás mészkövek, mert puhábbak; a kvarczzárványokkal telt mészkő pedig egyenlőtlen keménységénél fogva nehezebben dolgozható fel. A kovás mészkő pedig épen csak útkavicsolásra való. A mészkövek sikeres feldolgozásának határt szab végre a mészkövek netáni hasadozottsága, mi főleg a dolomitos mészköveknél szokott előfordulni.

Magyarországon elég nagy számban fordul elő a színes és tarka márvány, legtöbbje azonban eddig még kellőképen méltányolva nincsen. Márványiparunk még igen szép fejlődésnek nézhet elébe, sőt nem egy irányban kivitelképesnek is ígérkezik. Óvakodjunk azonban a vigyázatlan bányanyitástól! Márványiparunk szélesebb alapon való kifejlődését nagyban akadályozza a mai modern fűrészelő és csiszoló telepek drága berendezése. Külföldön mindenütt a hegyi patakok vizével hajtott primitiv berendezésű fűrészekkel indították meg a márvány feldolgozását, a mi sok pénzbe nem került, s csak később tértek át modernebb gépezetekre, mikor az illető díszkő már ismeretessé lett és a kereskedelemben is már kellőképen bevezetve volt. A Karsztban pl. nagyrészt még ma is a legkezdetlegesebb módon történik a mészkő feldolgozása, valamint részben a fehér márványé Carrarában még mostanában is.” (Dr. Schafarzik, 1904)

A szakmai leírást az Abaúj-Torna vármegyében lévő települések felsorolása követi, ahol a tömött mészkövek (részben színes márványok) előfordulási helyei találhatók: 

– 9. Bódva-Lenke, – 10. Bódva-Vendégi, – 13. Derenk, – 14. Dobódél, – 15. Égerszög. – 18. Gagy-Bátor, – 22. Hidvég-Ardó, – 24. Horváti, – 25. Jászó, – 26. Józsafő, – 28. Kápolna, – 31. Komjáti, – 33. Nádaska, – 35. Perkupa, – 38. Rákó, – 40. Somodi, 42. Szt. András, – 43. Szt. Jakab, – 44. Szepsi, – 46. Szilas, – 47, Szin, – 49. Szin-Petri, – 50. Szögliget, – 51. Szőllős-Ardó, – 53. Teresztene, – 54. Torna, – 56. Torna-Ujfalu, – 57. Udvarnok, – 59. Varbócz, – 61. Zsarnó.” (Dr. Schafarzik, 1904)

A Részletes adatok a Magyar Korona országai területén létező kőbányákról című második fejezetben a már korábban említett 4 kérdésre adott válasz Bódvavendégi részéről a következő volt:

„10. – Bódva-Vendégi (Tornai j.). Világos galambszürke, tömött, fehér és vöröseres felső triászkorú mészkő. A községi kőbánya, melyet egy pesti czég bérel, a községtől a Hosszúhegy farkán. Faragás alatt, ezen különben tetszetős színű kőzet, elhasad, minélfogva csak terméskő alakjában használják építkezésekre és szükség esetén útkavicsolásra is.” (Dr. Schafarzik, 1904)

Világos galambszürke, tömött, fehér és vöröseres felső triászkorú mészkő. (Forrás: internet)

A vendégi bánya története 1945-től napjainkig

1947

A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében a bánya Csehszlovákiához került, a termelés viszont nem állt le. Az addigi tulajdonos, a kassai Freimann Jenő a zsidóüldözés áldozata lett, a helyére a meczenzéfi Böhmert nevezték ki üzemvezetőnek, aki családjával együtt Bódvavendégiben lakott, pontosabban a bánya szolgálati házában.

(Kovács Oszkár felvétele)

1947 után átme­neti időszak következett. Magyarország és Csehszlovákia között az első néhány évben határkiigazítási és területcsere kísérletek történtek több-kevesebb sikerrel.

Egy ízben területcsere tárgya volt a Hidvégardó–Bódvavendégi kiszögelés is. A területcserét a Somoskői Bazaltbánya Részvénytársaság kezdeményezte, amely területének jelentős részét veszítette el. Ráadásul 1949-ben a magyar közlekedési minisztérium is hangsúlyozta, hogy mindenképpen területcsere elérésére kell törekedni, minthogy az ötéves terv nagyarányú építkezései hatalmas mennyiségű kőanyagot fognak felemészteni és szüksége van az országnak a bazaltra. A csehszlovák fél a Bazaltbánya Rt.-nek átengedendő bizonyos területért cserébe a Hidvégardó–Bódvavendégi kiszögelést kérte. Ez a háromszög alakú terület nemcsak mezőgazdaságilag volt értékes rész, hanem azért is, mert Bódvavendégi vasútvonallal, állomással és rakodó rámpával is rendelkezett, amely „a magyar oldalon maradt”.  A magyar fél e kívánságot azonban nem teljesítette. (Hollósi, 2016)

Hidvégardó és Vendégi közötti háromszögű területet kérte volna a Csehszlovák állam. (Forrás: internet)

1949

Az üzem 1948. augusztus 1-jével országos jelentőséget kapott, és 1949. január 1-jén államosították. Ekkor a Szlovák Cement- és Mészgyár á.v. nevet kapta, amelynek az igazgatósága Trencsényben volt. (Böhmer, 1951)

Az Új Szó napilap 1981-es számában pontatlan az 1954-es évszám az államosítás kapcsán. (Fecsó, 1981)

1950

Január 1-jével a bánya a Szlovák Gipsz- és Mészgyár á.v. megnevezést kapta Iglón székelő igazgatósággal. (Böhmer, 1951)

Böhmer egykori vállalati igazgató 1951-ben kelt tájékoztató levelében leírja a bánya nyersanyag kitermelését. A fő nyersanyagbázis a mészkő, amelynek összetétele a következő:

Izzítási veszteség:       43,37%

szilícium-dioxid:             0,02%

alumínium-oxid:            0,15%

vas-oxid:                        0,15%

kalcium-oxid:              54,95%

magnézium-oxid:          0,45%

kén-dioxid:                    0,02%

összesen                      98,96% (Ehhez az eredményhez valaki utólag kézzel 99,11%-ot írt.)

Az ebből a kiszámolt:

kalcium-karbonát:      98,08%

magnézium-karbonát: 0,94%

Majd Böhmer azzal  folytatja, hogy a fedőréteg és a hulladék jelenlegi aránya magas, mert a bánya elhanyagolt állapotban van. 10 év alatt felhalmozódott, de rendes körülmények között ez csak 8%. A nyersanyagbázis kiterjedése hatalmas, és hosszú évszázadokig is elegendő több esetleges művelethez. (Böhmer, 1951)

A továbbiakban Böhmer levelében kitér a helyszín és a bánya termelésének ismertetésére. Az alapanyagok távolsága a kemencéktől 50 méter, ¾ m3-es csillékkel szállítják. Az üzem kapacitása a jelenlegi (1951) létesítményben a következő: a kemence évi 13 000 t (kézírással 16 160 t) és egy törő 15 000 t (17 000 t). Késztermékeink minősége tökéletes.

Mészünk elemzése:

Izzítási veszteség        1,67%

SiO2                            0,30%

R2O3                           0,10%

CaO                             97,12%

MgO                           0,62%

A gyár egyenes terepen fekszik. A munkaerő szempontjából 8 települést vehetünk figyelembe, hozzávetőlegesen 5000-res számú lakossággal, akik mezőgazdasággal foglalkoznak. Ezek a falvak 10 km-es körzetben találhatók.

A lakosság százalékos megoszlása:

Torna, távolság 4 km              36%

Tornaújfalu, 4 km                     7%

Áj, 8 km                                    1% (az 1-es tollal áthúzva)

Bódvavendégi, 1 km               48% (tollal 55)

Horváti, 2 km                            2%

Szádudvarnok, 6 km                  —

Szádelő, 8 km                            —

Tornagörgő, 13 km                    6% (tollal áthúzva)

__________________________________

Összesen                                100%

Az üzem fejlesztési előfeltételei nagyon jók, de éreződik a hatása annak, hogy teljes egészében a magyar határon fekszik.

Az eddigi fejlesztési beruházások:

1950 januárjában egy kompresszor, (4 … olvashatatlan kézírás), 1950 novemberében áramellátás saját dinamó segítségével. Szénbányászathoz szükséges elektromos motort is szállítottak üzemünkbe. (1955-ben … olvashatatlan kézírás)

A folytatásban Böhmer üzemvezető rátér a szükséges beruházásokra: fürdőszoba (utólag tollal fölé írták, hogy 1956), ebédlő (tollal 1955) és öltöző a dolgozók számára.

Ezenkívül egy raktár a tűzveszélyes és robbanóanyagnak, legalább 12 lakás, egy víztartály, amely a kompresszorház felett helyezkedne el és tűz esetén nagynyomású tűzcsapként szolgálna, valamint a kompresszor motorjának hűtésére, gáz motor és rostély a kemencékben. A szükséges űrtartalom 15m3. Ezen kívül beton bunkerekre van szükség kb. 75 m3 kavics  tárolásához, ahol a kitermelt anyag a vagonok megtöltéséig felhalmozva állhat /arra az esetre, ha a vasúti vagon nem áll be/. (Böhmer, 1951)

1953

A bányába bevezették az elektromos áramot, ennek köszönhetően a nagykalapácsot felváltotta a kompresszor, a csillét a szállítószalag és a te­hergépkocsi, a lapátot a mar­kológép. (Fecsó, 1981)

1954

A telep a Kelet-szlovákiai Cement- és mészgyáré lesz.

1961

A bánya üzemvezetője Spisák József lett.

1969

1969-ben megkezdték az Alsó-hegy tövében, Szádudvarnok és Méhész között a cementgyár építését, amelyet 1974-ben fejeztek be. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a kommunisták éppen a természeti kincsekkel és szépségekkel megáldott csodálatos Kassai-medence kellős közepébe telepítették a 350 000 m2 kiterjedésű komplexumot, amely nem kis környezeti terhet ró mind a mai napig a környékre és lakóira. Nem beszélve a látványról: akár a levegőből, akár a magaslatokról gyönyörködnénk a vidékben, a messzeségben, a tornai várban vagy a szádelői völgyben, igencsak zavaró a cementgyár látványa.

Az ötvenes években a csillét felváltotta a szállítószalag és a tehergépkocsi. (Béres Anna gyűjteményéből)
A cementgyár látványa rontja a zavartalan rálátást a Szádelői völgyre. (Forrás: internet)

1971

1971-ben a bányát az Újbódva Mezőgazdasági Szövetkezet vásárolta meg. Ekkor már Tóth László volt az üzem vezetője, aki Spisák Józsefet váltotta fel a poszton. A bánya a Kassai Bányaigazgatóság ellenőrzése alatt állt. (Fecsó, 1981)

1978

1978-ban leálltak a mészégetéssel. A nagy távolság, a magas szállítási költségek miatt kevés volt a megrendelés. (Fecsó, 1981) A mészkő kitermelése azonban tovább folyt, mégpedig többet és korszerűbb technikával termeltek. Ebben az időben a bánya a Kelet-szlovákiai Cementgyár sebeséri (Bystrá) igazgatóságához tartozott, akik bérelték a telepet a szövetkezettől.

A képen balról jobbra: Saláta István, Rácz Árpád, Béres János, Majancsik István (Béres Anna gyűjteményéből)

1993

1993-ban a szövetkezet a bányát bérbe adta a Vap-Lom B.V. s.r.o.-nak.

1998

1998 márciusától az 1992-ben létrejött Ametys társaság üzemelteti a kőbányát mind a mai napig. A tulajdonosok, Július és Jozef Hodermarskí, valamint üzlettársuk, Oto Göbl vásárolták meg a kőbányát és az engedélyeztetés, valamint a gyártósor jelentős anyagi ráfordítással történt felújítása után folytatták a kitermelést.

2008

2008-ban az Ametys vállalat megvásárolta a bányatelepet az Újbódva Mezőgazdasági Szövetkezettől. Ez a vállalat működteti a mai napig is a kőbányát.

Bányatörténet évszámokban:

1880-tól a bányát Koós József zsarnói nagybirtokos használja majd osztrák pénzemberek befektetnek

1904: a források „községi kőbánya”-ként említik Schönfeld Lipót és Társa bérli

1909, 1910: Schönfeld Lipót termék hirdetései a korabeli lapokban

1910: a kőbánya megnyitása

1911: Bódvavölgyi Mésztelep – üzembe helyezték  a mellékvágányt

1914: csődeljárásról ad hírt az újság Schönfeld és Tsa ellen

1920: trianoni határmeghúzás a bánya a szlovák oldalon marad, a háború következtében üzemképtelen lett

1922: A bányát a pelsőci mészkőbánya tulajdonosai, Reiter és Hegedüs vásárolták meg. Helyreigazítási munkálatok a mészművekben

1923: Reiter és Hegedüs eladták (vagy bérbe adták) a bányát a kassai Freimann fivéreknek. Új neve: Tornai mész- és faipari vállalat mint szövetkezet.

1927: Német építők megépítették a második, Dannenberg rendszerű aknás kemencét

1928: Felépült 5 további melléképület a már meglévő háromhoz

1930: Üzembe helyezték az őrlőt, a műhelyt és a gázmotor épületét

1938: az első bécsi döntés a bánya visszakerül Magyarországhoz

1945: Freimann a zsidóüldözés áldozata lesz. A meczenzéfi Böhmert nevezik ki üzemvezetőnek. A bánya a háborús sérülések miatt másfél évre leáll.

1947: a párizsi békeszerződés értelmében a bánya Csehszlovákiához kerül

1948 a bánya, mint területcsere tárgya szerepel

1949: államosítás a bánya új neve Szlovák Cement- és Mészgyár á.v., Trencsény

1950: újabb névváltás Szlovák Gipsz- és Mészgyár á.v., Kassa

1953: a bányába bevezetik az elektromosságot

1954-től a Kelet-szlovákiai Cement- és mészgyáré

1961 a bánya üzemvezetője Spisák József

1969 megkezdődik a cementgyár építése

1971. 03. 10. 2008. 12. 30.: az Új Bódva Mezőgazdasági Szövetkezet tulajdona

19711973: a bányát a kassai Kelet-szlovákiai Cement- és mészgyár margitfalvai (Margecany) üzeme bérli

19731993: a bányát a Kelet-szlovákiai Cementgyár sebeséri (Bystrá) igazgatósága    bérli

1978: leállnak a mészégetéssel

19931998: az Új Bódva Mezőgazdasági Szövetkezet bérbe adja a Vap-Lom B.V. s.r.o.-nak, Barna Vojtech cégének

1998 március 2008: a bányát az Ametys s.r.o. Košice vállalat bérli és üzemelteti

2008-tól napjainkig: az Ametys s.r.o. Košice vállalat megvásárolja a bányát. Jelenleg is üzemel.

A bányatelep nabpjainkban (Forrás: Ametys)

Munkafolyamatok a bányában

Egy-egy kőbánya létesítésekor először a fedőrétegeket takarítják le. A homokos, apró szemcsés talajt serleges kotróval, a lerobbantott kemény kőzeteket kanalas kotróval távolítják el. Ha a kőzetet fejteni kell, ahhoz marótárcsás kotrót használnak. A bányaudvart többnyire teraszosan képezik ki, hogy elejét vegyék a fedő csuszamlásának, omlásának. Az egyes teraszok (pászták, homlokok) magassága (a leggyakrabban 8–15 m) függ: a kőzet állékonyságától (szilárdságától, tektonizáltságától), az alkalmazott gépek műszaki paramétereitől, a gazdaságossági megfontolásoktól.

Amikor elérték a mészkő felszínét, ezt a haszonanyagot kitermelik, és elszállítják a nyitott munkatérből. Laza, illetve puha kőzetek fejtéséhez marótárcsás gépeket használnak, az állékonyabbakat robbantással lazítják fel.  (wikipédia)

Mobiltörő osztályzóval (Forrás: Ametys)

Mivel a 70-es évektől a sziklát gyakran robbantással lazították fel, a biztonsági előírások szigorúak voltak, hiszen a lőszert megfelelő képpen kell tárolni. Ilyen munkahelyen feszült figyelemre és fegyelmezettségre volt szükség. A 70-es években naponta robbantottak, manapság kéthetente. A robbantási alkalom előtt mindig értesítik az önkormányzatot. Pár perccel a robbantás előtt kétszer megszólal a sziréna. Ismételt robbantás előtt szintén szirénáznak.

 „25 méter mély lyukakat fúrnak a sziklába 50 méter hosszan, két sorban, pontos számítások alapján. Ezek a furatok 6070 fokos szögben hatolnak be a sziklába, ezekbe kerül a lőszer. Ezt nevezik függő- vagy függönyrobbantásnak. Volt olyan eset is, hogy 70 mázsa robbanóanyagot használtak fel. A falubeliek mesélték, hogy a mai robbantásokhoz képest régen még a föld is megremegett alattuk. Egyszerre 1830 ezer tonna követ mozgatnak meg a robbantással.

Régebben a Kelet-szlovákiai Vasmű méhészi üzeméből járt át a lőmester, Július Krajčí bányamérnök. Ő irányította a fúrást, a lőszer elhelyezését és ő hajtotta végre a robbantást. Ezt a módszert azonban csak havonta egyszer alkalmazták. Ez után jöhetett a kitermelés, darálás, zúzás, szállítás. A függőrobbantás után a nagyobb darabokban maradt kőbálványokat is robbantással törték szét kisebb darabokra. Ezeket nevezik másodlagos lövésnek, amelyeket a 70-es években a két lőmester, Görgei András és Kovács István végzett. Eleinte a nagyobb sziklákba is lyukakat fúrtak, abba helyezték el a lőszert. Később a tornaszentandrási testvérüzem dolgozóitól új módszert vettek át: a batározást. Ebben az esetben a tetejére kerül a lőszer fojtással. Megtakarították a fúrás műveletét, és a kövek sem repültek nagy távolságra, hanem csak szétmállottak” – olvasható az Új Szó napilapban megjelent riportban.  

Mesélték, hogy egyszer, egy ilyen batározás alkalmával különösen messze repültek a kövek. Egy elszállt kő a menetrend szerint közlekedő, Hidvégardóba tartó autóbusz tetején landolt, átütve annak karosszériáját. Szerencsére, senki sem sérült meg, de ettől kezdve a robbantások előtt elővigyázatosságból lezárják az utat mindkét irányban.

Bányamunkások. Álló sor balról: Balázs Géza, Kondás János, Nagy Olivér, Varga Lajos Felső ülő sor balról: ?, Béres Vince, Stromp József, Béres Gyula Alsó ülő sor: G. Balázs József, Béres János, Dunka Pál (Pala), Spisák József (Béres Anna gyűjteményéből)

A 70-es években 87 dolgozója volt az üzemnek, akik közül 25-en a gépkocsiparkot működtették. A faluból legalább ötven ember dolgozott a telepen, de más falvakból, például Jabloncáról is kenyérkeresetre leltek itt.

Bár a munka természete férfierőt kívánt, sok nő is dolgozott a telepen. Ők főleg a csilléket pakolták meg a rakománnyal és tolták a kemencéhez.

Béres Anna és Túróczi Eszter a csillénél. (Béres Anna gyűjteményéből)
Majális a kavicshegy tövében. Hátsó álló sor: Zsóka (Virág) István, 3 gyerek. Hátsó ülő sor jobbról: négyen alig látszanak vagy nem felismerhetőek, Király József, Balázs Dezső, alig látszó, Ádám Géza. Első ülő sor jobbról: Cséplő János az unokájával az ölében, ismeretlen, Karafa János (Dohos), Béres László, Béres Anna, Fecske Laci, Balázs Sanyi (Ború), két lány, Derján Irén, ismeretlen lány. Az álló alak a jobb szélen Balázs (Nehera) Gábor. (Béres Anna gyűjteményéből)

A bányatelep fokozatosan terjeszkedett. Garázsokat, műhelyeket építtettek. Abban az időben 225 ezer tonna anyagot termeltek ki. Az üzem nagy előnye, hogy iparvágánya van, így vasúton nagyobb távolságokra szállíthatják a kitermelt anyagot. 12 vagont raktak meg egyszerre 4–5 óra alatt. „Érdekessége az iparvágánynak, hogy a Magyar Népköztársaság területén magyar vasútállomáson halad át, tehát szükség van a csehszlovák és a magyar vasutasok együttműködésére” – írja az Új Szó cikke. (Fecsó, 1981)

A vasutat a 70-es évek végéig, a 80-as évek elejéig  használták.  Manapság inkább teherautókkal szállítanak, ami kevésbé környezetbarát, hiszen növeli a por koncentrációját.

Béres János, aki 32 évig dolgozott a bányában, elkészítette a telep makettjét. Sajnos, az alkotás nem maradt fenn. (Béres Anna gyűjteményéből)

A mészkőbányában előállított termékek

A 70-es években elsősorban mészport állítottak elő a mezőgazdaság részére, a savanyú talajok PH-értékének a javítására. Évente 26 ezer tonnát termeltek ki erre a célra.
Termeltek még mészégetésre alkalmas követ, amelyből 45 ezer tonnát a Novákyban lévő vegyi üzem vásárolt meg.
A rimaszombati cukorgyár 15 ezer tonnát rendelt tőlük, amely saját kemencében a cukorgyártáshoz használt meszet égetett belőle.
A nagyolvasztók részére is szállítottak, mint például a podbrezovái vasmű és a turčianskei gépgyár.
Különböző, meghatározott nagyságú zúzalékanyagot pedig a vidék nagyobb építőipari és útépítő vállalatai részére állítottak elő.
De ellátták a környező szövetkezeteket és a magánépítkezőket is a jó minőségű anyaggal.

A telep napjainkban (Forrás: Ametys)

Jelenleg az Ametys vállalat a dolomit- és mészkőfejtésre, valamint feldolgozásra helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor különféle anyagokat is előállítanak az egyes iparágak számára, például brikettet, granulátumot, különféle keverékeket, amelyeket leginkább a kohóipar hasznosít. A vendégi mészkő még mindig magas minőségi mutatóval bír: 99,5%-os a mésztartalma (CaCO3).
A 70-es években végzett számítások szerint a termelés növelése mellett is még több mint 100 évre elegendő mészkövet tudnak kitermelni.

2009-ben készült egy tervezet a vendégi mészkőbánya kitermelésének folytatására. Ebből megtudhatjuk, hogy a tornai székhelyű Kelet-szlovákiai Építőanyagok R.t. tesz javaslatot Ing. Reľovský Ľubomír vezérigazgató képviseletében a mészkőkitermelés folytatására a vendégi bányatérségben. Az értékelt tevékenység az előző tevékenység folytatása, vagyis a mészkő fejtése a vendégi bányatérségben, a méhészkei mészkőbányához tartozó lelőhelyen, amely a bányatörvény előírásainak megfelelően 2002-től folyik az érintett lelőhelyen. (Tervezet, 2009)

A dokumentum megadja a Vendégi kataszterében lévő bányák kiterjedését. Az egyik az  55 251 m2 területű, a másik pedig a 40 340 m2 területű bánya (két eltérő helyrajzi számmal ellátva), a felszín feltételezett nagysága, amelyen a bányászat folytatódni fog 76 000 m2. A tervjavaslat szerint 2017-ig terveznek két műszakban évi kb. 200 ezer tonna mészkövet kitermelni.

Megállapítják, hogy a vendégi bányatérségben a mészkő felszíni kitermelése 1996 óta folyik, miközben a lelőhely kezelőjének személye többször is változott. A kijelölt lelőhely felszíni fejtéssel történő kitermeléséhez már korábban 6 vízszintes szinten végeztek nyitóvágatokat. A javaslattevés évében (2009) a bánya területén több magassági szinten folyik a fejtés: 305 m a tengerszint felett (m.t.f), 281 m.t.f., 263 m.t.f., 248 m.t.f. 240 m.t.f. (a keleti oldalon) és 198 m.t.f.

A kőzetkitermelés munkafolyamatai

A már említett, 2009-ben készült javaslattevő dokumentum részletesen, és a laikusok számára is érthető nyelven írja le a különféle munkafázisokat. 

A fejtési vonal meredek terepen délről északi irányban történik. Ezeken a lejtős részeken a fejtés megkezdése előtt kellő időben, legalább 2 évvel korábban el kell távolítani a vegetációt, a fák gyökereit és a felső talajréteget. Az összterület nagysága, melyen tarvágást, erdőirtást kell végezni, el kell távolítani a gyökereket és a humuszréteget el kell hordani (kitakarási munkát kell végezni), 76 000 m2. A kitakarási munkákat buldózerral végzik, a humuszréteg lefelé tolásával a lejtőn, ahonnan a humusz a bányatérség délnyugati részében kerül elhelyezésre. Erre a lerakatra kerül a továbbiakban a többi humusz is a bányatérség egyéb részeiből. A lelőhely teljes kitermelése után a humusz visszakerül az egész bányaterület rekultivációja céljából, annak származási helyére.

Ezen a lelőhelyen a mészkő leválasztása robbantásos bányászati eljárással történik. Az elsődleges robbantáshoz, amellyel leválasztják a kőzetet a masszívumtól, árnyékolt robbantást, sorozatos sarokrobbantást vagy indokolt esetben kamrás robbantást alkalmaznak.

  1. elsődleges robbantás – szélesprofilú furatokban elhelyezett töltet
  2. nagyméretű darabok szétrobbantása kisprofilú furatban elhelyezett robbanószerrel.
    A másodlagos leválasztás legeffektívebb módjáról van szó, amelynél a legkisebb a robbanószer mennyisége és maximális mértékben csökkennek a robbantás hatásai, mint a kőzet szétrepülése, légnyomáshullám, hangeffektus
  1. nagy szikladarabok leválasztása mellé helyezett robbanószerrel – tekintettel a nagyon kedvezőtlen hatásokra, csak kivételes esetekben alkalmazható (kiálló részek eltávolítására, mélyedések kialakítására és egyéb hasonló munkák végzésekor) fokozott veszélyhelyzet mellett.

 

A mészkő felrakása történhet:

  1. Volvo típusú szállítószalagos kotrógéppel Tatra típusú tehergépkocsikra, amelyek a technológiai útvonalon elszállítják a feldolgozóba.
  2. közvetlenül a HARTL típusú mobil zúzógépbe, ahol összezúzzák és a kivivő szalag segítségével jut a szállítószalagokra, amelyek a zúzás helyéről a fejtőfal koronájáig szállítják az anyagot, ahol a VI. fejtőszint felületére hull szabadeséssel.
Mobiltörő őrlővel. (Fotó: Ametys)

A feldolgozósor technológiai leírása: a zúzóból a mészkövet a vibrátoros osztályozóba szállítják, az osztályozott mészkő csúszdán jut az acéltartályba. A tartályból a 35–125-ös nagyságú darabok a szállítószalagra kerülnek, amely a Symons típusú kúpos zúzóba szállítja, ahol a mészkő 0–32 mm-es szemcsenagyságra zúzódik. A Symonsból a VTN vibrátoros osztályozóba kerül, ahol szemcsenagyság szerint osztályozódik 0–4 mm, 4–8 mm, 8–16mm, 16–32 mm-es szemcsék szerint. Ezek a szemcsék csúszdákon kerülnek a nyitott acéltartályokba. Ezekből a tartályokból az anyagot tehergépkocsikra szórják, és elszállítják a kész termékek lerakatára.

Mobiltörő osztályzóval. (Forrás: Ametys)
Osztályozás. (Fotó: Ametys)

A mészkőőrlés technológiai leírása: a mészkőőrlő a mészkőnek 0–50 μm szemcsenagyságú mészporrá történő feldolgozására szolgál. A száraz 4–22-es nagyságú mészkőőrleményt teherautókkal az 500 tonna kapacitású betontárolóba hordják. A mészkő tányéros adagolón át megfelelő mennyiségben kerül az őrlőbe. A 3×30 tonna napi kapacitású tárcsás őrlők pneumatikus körben a forgó tárcsák között őrlik a mészszemcséket. Az összeőrölt mészt a malomból levegőárammal kiszívják a forgóciklonos osztályozóba, amely a finom osztályozást végzi. A durvább szemcsék a gravitávió révén a malom őrlődeszkájára hullnak vissza. Az előírt finomságú őrölt mész levegőárammal a leválasztó ciklonban osztályozódik, ahol az osztályozott poranyag kettős lengő csappantyún át a csigakerék-meghajtású szállítószalagra jut, és serleges elevátorral két 300 tonna kapacitású acéltartályba kerül.

A mészliszt őrlése az acéltartályokban. (Fotó: Ametys)

A mészliszt további osztályozása osztályozó ciklonsoron történik levegőárammal, ahová a 300 tonna kapacitású tartályból kapják az anyagot, és a nagyon finomra őrölt mészliszt osztályozódik a ciklonleválasztóban. A nagyon finomra őrölt mészliszt a ciklonból a csigakerék-meghajtású szállítószalagra hull, és a serleges elevátor segítségével egy további szállítószalagra kerül, amelyről két, egyenként 100 tonna kapacitású acéltartályba hull.

Pakológép (Forrás: Ametys)

A mészliszt nagyobb részét nagyméretű, Big-beg zsákokba engedik, és így szállítják a vevőhöz. A tároló tartályokból a mészlisztet tartálykocsikban szállítják rendeltetési helyére. A nagyon finomra őrölt és osztályozott mészlisztet csomagológépek zsákokba csomagolják. A kibányászott mészkő feldolgozása és nemesítése során nem keletkezik semmiféle veszteség, és utólag teljes egészében felhasználják a technológiai eljárás folyamán. Ebből következik, hogy a mészkő kihasználtsága 100%-os.

A telep napjainkban Fotó: Ametys)

A bányatevékenység környezetre gyakorolt hatásai

A 2009-es tervjavaslat foglalkozik a klimatikus viszonyok változásaival, valamint a fejtésnek  a természeti környezetre és az élő szervezetekre gyakorolt hatásaival is. A hatástanulmányban kitérnek a levegő minőségére, a felszíni és föld alatti vizekre, a talaj minőségére, az állat- és növényvilágra gyakorolt hatásokra, esztétikai szempontokra, a lakosságot érintő tényezőkre.

A levegő minőségét érintő hatások, a helyi klíma változásai:

A párolgásról és a porszennyezésről készített tanulmány számításai alapján megállapították, hogy a bányászás ideje alatt Vendégi községben, amely mintegy 1 000 m távolságban van a bányatérségtől, a kőfejtés hatására az év folyamán többször is többszörösen túllépik a megengedett órás és napi koncetrációs értéket. A törvény értelmében a napi értékhatár 35-ször léphető túl. A bányatevékenység levegőt szennyező faktoraihoz hozzá adhatjuk még a méhészkei kőfejtő telep és a tornai cementgyár hatásait, a mezőgazdasági munkákból és a közúti szállításból eredő por szétszóródását, a magánházak szilárdtüzelésű fűtőrendszereinek füstjét, valamint a távolsági teherszállítás magasfokú részarányát, amelyek így együttesen megnövelik a valószínűségét annak, hogy a tornai völgykatlanban a megengedett értékeket többszörösen túllépik.

Sokszor keletkezik sűrű por a bányatevékenység miatt. (Kovács Ágnes felvétele)

Ráadásul a fejtés befejezése után az Alsó-hegy masszívuma egységének megbontásával és az ásványi nyersanyagkészlet kitermelésével megnyílik a tér a Szádelői völgyből és az északról áramló levegő előtt, ami jelentősebb mikroklimatikus változások feltételeit teremti meg. Egyrészt ez a légmozgás a levegő szennyezésének eloszlását segítheti, ugyanakkor megteremthet egy kellemetlen huzatcsatornát.

A légáramlat a port Magyarország felé is elviszi. (Kovács Ágnes felvétele)

A tanulmány bizton állítja, hogy a bányatevékenység tekintettel az érintett terület hidrológiai és hidrogeológiai viszonyaira, sem a felszíni, sem a földalatti vizekre nem lesz semmiféle hatással. Nem feltételezhető a bányatérség közelében lévő vízforrások befolyásolása sem. Mindezek a megállapítások csak addig érvényesek, amíg  nem történik valamilyen katasztrófa, amely mint minden, a tájba való nagyfokú emberi beavatkozás – nem szükségszerű, de előforduló – velejárója. 

A talaj minőségét és stabilitását a tanulmány szerint nem érinti a bányatevékenység, tekintve, hogy az érintett területen nincs ilyen talaj. Ám meg kell jegyeznünk, hogy néhány gazdának a Pusztaszőlőben még van megművelt föld- és szőlőterülete, amelyek igencsak ki vannak téve a porszennyezettségnek.

Hamarosan megnyílik a tér a Szádelői völgy felé, amely a látvány mellett néhány negatív hatást is rejthet. (Kovács Ágnes felvétele)

A környezeti hatástanulmány ezután az élővilágot veszi vizsgálat alá. Állítják, hogy a térség természetes módon mindig megbirkózott a mészkőfejtés következményeivel, ezért természettudományi szempontból elviseli ezt a terhelést a jelenben is. (Nyilvánvaló, hogy a gépesítésig és a technológiai fejlesztésekig, valamint a kitermelés kevésbé intenzív mértékéig többszörösen kissebb volt az élővilágra gyakorolt  káros környezeti terhelése a bányának). Jelenleg a porszennyezés elviselhetetlen mértékétől szenvednek leginkább az élőlények. A por a kibányászott nyersanyagnak szabadon történő szórással végzett szállítása során keletkezik, vagyis a felsőbb szintekről az első szintre juttatása során. Ez a tény a környező erdők, növényi szimbiózisok egészségi állapotára negatív hatással van, és az állatfajok kiszorítását idézi elő a túlporos zónából, sőt egyáltalán az egész területről a környező, távolabbi területekre. Ennek ellenére a tanulmány megállapítja, hogy a terhelés mértéke az elviselhetőség határán van.

Jelenleg a porszennyezés elviselhetetlen mértékétől szenvednek leginkább a falu lakói. (Kovács Ágnes felvétele)

A bányatérség területén lévő vegetáció jelenleg csak az erdei növényzet végső menedéke, de megtartásukkal a bányászati tevékenység kiszélesítése miatt nem számolnak. Az eddigi üzemelés stabilizált rendszerben működött, és ehhez igazodtak a térséget lakó fajok reakciói is. A fokozott bányászati tevékenység az utóbbi időben az üzemeltetési technológiából eredő porszennyezéssel párosul, és az itt élő fajok visszahúzódását idézte elő a bányatérségtől félreesőbb helyekre. Zavaró hatás keletkezhet a fajok szaporodása idején, a fészekrakásra szolgáló területeken is.

A bányászati tevékenység folytatásának pozitív és negatív hatása is lesz a fajok sokszínűségére. Negatív hatása lesz az erdőirtásnak, a bokrok, fák eltávolításának és a kitakarási munkálatoknak az északi oldalon levő lejtőkön. A térségből eltűnnek a földben élő fajok és eltávoznak a repülő fajok is, amelyek ezen a területen szaporodtak. A földréteg eltávolításával lehetőség nyílik a nem eredeti növények, a gaz megkapaszkodására. Főleg a nem eredeti fajok – inváziós fajok, amelyek kivételes túlélési képességekkel rendelkeznek hamar kiszélesítik a benőtt területeket, és terjedésükkel tendenciózusan kiszorítják az eredeti növényi fajokat. A termőföld munkagépekkel történő elszállításával a földben élő állatvilág közvetlen fizikai likvidálása történik. Silány vigasz, hogy új sziklás állati élőhely kialakításával, amelyek a bányatevékenységtől hosszabb ideig mentesek maradnak, kialakulhat néhány madárfaj fészkelésének lehetősége. Pedig a bányatérség környékét besorolták a Szlovák Karszt javasolt madárvédelmi területéhez. A Szlovák Karszt madárvédelmi területté nyílvánításának tervezete tételesen felsorolja a tiltott tevékenységeket a védett területen. Furcsa, hogy a jegyzékben felsorolt tevékenységek között nem szerepel sem a bányászati tevékenység, sem az erdőirtás… A  bányatérség a Szlovák Karszt természetvédelmi sávjának peremére esik, de állítólag nem nyúlik bele semilyen jelentős élőhelybe sem, és nem veszélyezteti a terület rendszerének ökológiai egyensúlyát.

A bányatérség a Szlovák Karszt természetvédelmi sávjának peremére esik. (Kovács Oszkár felvétele)

A bányatevékenységnek esztétikai hatásai és a vidék látképét befolyásoló tényezői szintén nem elhanyagolhatóak. A kitermelési tevékenység folytatásának tervezete a javasolt megoldás szerint jelentős beavatkozásokat jelent az érintett vidéken. Feltételezi az Alsó-hegy lejtőjének vertikális kitermelését, ami által keresztbe nyitott tér keletkezik. Ez a beavatkozás tartósan megváltoztatja a vidék hegyvonulatának képét. A területen nemcsak a déli oldalon keletkezik új körvonal, amely a jelenleg folyó bányászat jegyeit viseli magán, hanem az eddig érintetlen északi oldal körvonalai is megbomlanak, ami az 1. osztályú közútról és a vasútról is látható.

Az Alsó-hegy lejtőjének vertikális kitermelése által keresztbe nyitott tér keletkezik. (Kovács Ágnes felvétele)

Végül a bányatérség kibővítésével megváltozik a vidék arculata, és a Szádelői-fennsíkra való kilátást nemcsak a fejtés befolyásolja, hanem a Tornai Cementgyár is. A jelenlegi vidék esztétikai értéke csorbát szenved, és mérséklése hosszú időt fog igénybe venni. Sajnos, a gyakorlat nem ezt mutatja – kevés példát tudnánk felsorolni Szlovákiában arra, hogy egy-egy kimerült vagy bezárt bánya környezeti visszaállítását is elvégezték volna.

Több tíz évig is eltart, amíg a Hegy farkát teljesen kitermelik. A rekultivációra pedig nincs sok példa az országban. (Kovács Oszkár felvétele)

A lakosságot, a szociális és gazdasági viszonyokat érintő hatások:

Tekintettel a kőbánya lakott területhez viszonyított távolságára, miszerint legközelebb Vendégi község szélső házai vannak 1,25 km-re, ez elegendő távolság a lakott területtől ahhoz, hogy a kitermeléssel és a feldolgozással járó zaj a település lakóit ne zavarja. A zaj terjedésében szerepet játszik a szél, amely északi áramláskor beviszi a zajt a lakott területre jóval nagyobb mértékben, mint ellenkező irányú áramlás esetén.

További érintett település Szádudvarnok, amelyet a zajforrástól természetes védőgát szigetel, az Alsó-hegy. Viszont a fejtéssel ez a természetes védelem fokozatosan csökkenni fog, és az egyre fogyó hegy a hanghullámok terjedésének szabad utat enged. Udvarnoki 2 kilométerre fekszik a bányateleptől, így a zajterhelés a lakosság kényelmét tekintve a tanulmány szerint  nem lesz jelentős.

A bánya zakatolását szélcsendben is hallják a falu lakói. (Kovács Oszkár felvétele)
A bánya a faluképet is végérvényesen meghatározza. (Kovács Oszkár felvézele)

A szociális-gazdasági hatásokat vizsgálva megállapítjották, hogy mivel a Kassa-vidéki járás a nagy munkanélküliséggel küzdő járások közé tartozik, ezért a vendégi mészkőbánya által kínált munkalehetőség az érintett térségben pozitív jelentőséggel bír. A tornai cementgyárra történő egyenes kötődés mindkét vállalat számára előnyös, hiszen a vendégi mészkőfejtőben kibányászott nyersanyagot a tornai cementgyár is felhasználja.

A vendégi mészkőbánya által kínált munkalehetőség az érintett térségben még mindig nagy jelentőséggel bír. (Kovács Oszkár felvétele)

A gazdasági hatásoknál maradva a végtermékek minősége, sokoldalú alkalmazhatósága az építőiparban, Kassa város gazdasági létesítményeinek és lakóterületének kedvező közelsége, a termékekhez való hozzáférhetőség a széles környék fogyasztói számára, mind olyan jelentős atribútumok, amelyek kedvező feltételeket biztosítanak a cég sikeres piaci, mezőgazdasági és építőipari szerepléséhez – ami aztán az erre a nyersanyagra épülő egyéb ágazatok feltételeit is kedvezően befolyásolja.

A tanulmány összegzése: a felsoroltak alapján leszögezhető, hogy ebben a térségben regionális jellegű kedvező hatásról beszélhetünk.

A légszennyezés a megengedett érték többszörösét, naponta többször is átlépi. (Kovács Ágnes felvétele)

Az élet minőségét érintő hatások:

A jelenlegi kitermelési tevékenység olyan terjedelmű, hogy Vendégi község lakói hallják a robbantásokat, a zajt, különösen az esti órákban, a második műszak alatt, érzékelik a porszennyezést, amely átláthatatlan az egész Tornai völgykatlanban. A beszélgetések során azonban bebizonyosodott, hogy a lakosság véleménye szerint ezek a jelenségek nem zavarják nyugalmukat.

A lakosság a bányatevékenységre úgy tekint, mint megélhetési forrásra, amely munkát biztosít számukra. (Kovács Oszkár felvétele)

Az összefoglaló hatástanulmány a végén kitér a nem várt eseményekre. A nagyterjedelmű robbantási munkák során bekövetkezik a kőzet megbontása, a már létező repedések megnagyobbodhatnak. Tekintettel a kőzet karsztos jellegére, feltételezhető, hogy a föld alatt karsztos alakzatok vannak, amelyek a terjedelmes robbantások hatására károsodhatnak. Nem várt események (havária) bekövetkezte esetén – a gépi technológiai berendezések meghibásodása, gépkocsik meghibásodása, az üzemanyag óvatlan kezelése, vagy más, a vízre ártalmas anyagok óvatlan kezelése és hasonlók esetében előfordulhat ezen anyagok talajbajutása, és így veszélyeztetve lesz nemcsak a környezet talaja, hanem a földalatti vizek is.

Emberi mulasztás vagy hanyagság következtében előfordulhatnak váratlan események. (Kovács Oszkár felvétele)

A kitermelés végeztével a bányatörvény előírásainak megfelelően külön tervdokumentáció készül, a befejezési munkálatok és a terület rekultivációjának terve, amely a bányamunkálatok káros következményeinek felszámolását hivatott megoldani, és visszaállítani a bányatérséget a természetes környezetbe. Persze, egy ekkora kiterjedésű fejtési területet lehetetlen minden szempontot kielégítően rekultiválni, hiszen az Alsó-hegynek a jelentős része eltűnik, akadálytalan utat engedve a Szádelői-fennsík felől érkező légáramlatoknak. Ez a mikroklimatikus viszonyokra mindenképpen hatással lesz. Végül és nem utolsósorban a táj látványa is visszafordíthatatlanul megváltozik ezen emberi tevékenység következtében.

Jó volna, ha a bányatevékenység befejeztével a rekultivációról sem feledkeznének meg. (Kovács Oszkár felvétele)

A tervdokumentum és a hatástanulmány a bányatevékenység számos káros velejárójára rámutatott. A bánya közvetlen közelében élők egyelőre csak passzív szemlélői és elszenvedői a sok évtizede és még sok évtizedig tartó mészkőfejtésnek. Igaz, olykor a média célpontjába kerül a tornai cementgyár, amely a külföldről tonnaszámra importált szemetet a Szlovák Karszt közvetlen közelében égeti el, vagy a vendégi bányatelep, amely a megengedett határértéket sokszorosan meghaladja a légszennyezés terén. De a gazdasági érdek, a profit mindenek előtt való.

Arra nincs politikai és gazdasági akarat, hogy a mi generációnk a törvényhozás fészkétől oly távol eső vidékek környezeti kárait becsülettel helyreállítsa.  Azonban reménykedjünk abban, hogy a gyermekeink és unokáink generációja nagyobb hangsúlyt fektet majd a környezetvédelemre, hogy a Vendégiben létesült bányászati múzeum egyik sarkában a természeti környezet visszaállításának eredményét is be lehessen mutatni.

Kútforrások:

Bodnár Mónika – Sári Katalin: Bányászat az egykori Torna vármegyében és ennek kultúrtörténeti emlékei. (Kézirat, 2019. Készült a megjelenés alatt álló Földtan, honismeret, néprajz. Dolgozatok a 70 éves Hála József köszöntésére című kötetbe.)
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BClfejt%C3%A9s

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai.

Böhmer: Monografie závodu  (Az üzem monográfiája). Tájékoztató levél a Szlovák Gipsz- és Mészgyár á.v. tornai leányvállalatának vezetője részéről a kassai igazgatóságnak. 1951. március 15., gépirat. Rendelkezésünkre bocsátotta Saláta József.

Csíkvári Antal, szerk.: Vármegyei szociográfiák VII., Abauj-Torna vármegye, Budapest, 1939

Fecsó Pál: Kövek és emberek. In.: Új Szó, Vasárnap melléklete, 1981. VIII., 6. oldal.
Rendelkezésünkre bocsátotta Balázs Éva

Hollósi Gábor: A macskalyuki bányák esete A trianoni békeszerződés II. számú genfi jegyzőkönyve. In.: Emlékeztető, 1. évfolyam, 2016, 1-2. szám, 15. oldal    http://emlekpont.hu/wp-content/uploads/2019/12/Emlekezteto_2016_1_2.pdf

Koleszár Krisztián: Hidvégardó. Fejezetek a község történetéből 2001., 90-91.

Kovács Ágnes: Bódvavendégi 1263-2013, Bódvavendégi 2014

Mázik Mihály: 20 év a közösben. 20 éves a Nová Bodva-i Egységes Földműves Szövetlezet, Új Bódva, 1973)

Nyirvidék, 1909. december 19., 11. oldal. Rendelkezésünkre bocsátotta Balázs Éva.
https://library.hungaricana.hu/en/view/Nyirvidek_1909_07-

Slaninka Pál krónikája Bódvavendégiről, 1999. Id. Szilasi István visszaemlékezése alapján.

Suba János: A magyar államhatár a trianoni békediktátum előtt és után 1867-1941
http://real.mtak.hu/108359/1/Salutem-7_197-234.pdf

Suba János: Az első magyar-szlovák határ leírása

Suba János: Magyarország államhatárának változásai, 79

Tervezet a mészkőkitermelés folytatására a vendégi bányatérségben.
http://emiktf.hu/Ugyfelinf/Vendegi_meszkobanya/Magyar_Podklad_pre_oznamenie_druhej_strane.pdf 
Rendelkezésünkre bocsátotta Balázs Éva.

Zemplén, 1904. 07. 09., 73. szám. Rendelkezésünkre bocsátotta Balázs Éva

Ez a tanulmány Bódvavendégi Község Önkormányzatának megbízásából jelent meg a Bódvavendégi Bányászati Múzeum létesítése alkalmából, 2021-ben.

Az archív fotókat a miskolci Herman Ottó Múzeum engedélyével közölhettük, amelyekért ezúton is köszönetünket fejezzük ki.

Köszönet illeti Béres Annát, Balázs Évát, Balázs Róbertet és Saláta Józsefet, akik értékes fényképekkel és dokumentumokkal segítették kutatásunkat.

Köszönet azoknak, akik kiállítási tárgyakat ajándékoztak a múzeum számára: Balázs Tamás, Béres Tibor, Király Béla, Szilasi Árpád, a Szitás család, Tamás István.

Köszönjük az Ametys  s. r. o. Košice vállalatnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta fényképeit a bányatelepről. A fotók szerzői: Ulrika Červeňák, Viliam Göbl.

A tanulmányt írta és szerkesztette: Kovács Ágnes

Megosztás:

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Letöltés: